Beléptünk a várakozás heteibe, a lélekben történő felkészülés időszakába. Advent az eljövetel (Adventus domini), a megérkezésre való várakozás, Isten eljövetele utáni vágyakozás. Fontos, hogy az ünnep eredőjét szem előtt tartsuk, adjuk át gyermekeinknek a szokások forrását. Ma meggyújtottuk az első gyertyát az adventi koszorún, és hétről-hétre lépegetünk a szentesti megújulás, “megváltódás” felé.
Töltsük meg tartalommal a várakozás minden hetét. Legyen az első hét a hála hete, a szeretetszolgálat gyakorlásának néhány napja.
Legyünk hálásak életünkért, egészségünkért, családunkért, barátainkért. Lehetünk hálásak az idei rendhagyó Adventen azért, hogy többet vagyunk együtt, közösen készülődhetünk, hogy nem csábítanak el a csillogó kirakatok, hogy nem felesleges vásárlással töltjük a hétvégéket. Épp a meghittség, befelé fordulás, csendesség, ami ezen ünnepi időszak sajátja - jó régóta elfelejtkeztünk erről. Hálásak lehetünk, hogy a remény hétről-hétre erősödhet bennünk, rendet tehetünk a lelkünkben és megerősödve, ha kell megváltozva, megváltva érkezhetünk meg Karácsonyra.
Gyerekekkel is jó “játék” hálalistát írni (akár naponta folytatni szentestéig), sokat segíthet annak tudatosításában, hogy mennyi mindenünk van. Mennyivel több mindenünk van, mint amink nincs. Igazi inspiráció lehet azok számára, akik gyakran úgy érzik, nincs minek örülni…Kutatások igazolják, hogy azok a betegek, akik minden nap átélik a hála érzését, gyorsabban gyógyulnak.
Ez a rendrakás, ünnepek előtti nagytakarítás időszaka, melyet felhasználhatunk arra, hogy összegyűjtjük a bennünket már nem szolgáló, mások számára értékkel bíró tárgyakat, ruhaneműket, játékokat, könyveket. Ajánljuk fel, vigyük el jótékonysági szervezeteknek, rászorulóknak, de mi magunk is kezdeményezhetünk gyűjtéseket. Adhatunk még többet is, valódi szeretetszolgálatot: időt, odafigyelést, segítséget jótettek formájában.
Hogyan támogathatjuk az adventi lelkigyakorlatot aromaterápiával?
Az antikvitás óta tudjuk, minden egyes nap, mely illatok nélkül telik el - elvesztegetett nap. Úgy gondoltam, minden héten mélyebben megismerkedünk egy-egy bibliai illóolajjal, melyek az adott adventi hét lélekerősítő folyamatait támogathatják.
Első választottam a ciprus (Cupressus sempervirens), és most nem a fizikai testre gyakorolt hatásairól mesélnék.
“A tövis helyén ciprus nő, a bogáncs helyén mirtusz nő. Az Úr dicsőségére lesz ez, örök jelül, amely nem pusztul el.” (Ézsaiás 55:13)
A lángnyelv alakú fa különösen hosszú életű, akár 3000 évig él. Az emberrel közös, hosszú története során több helyen állítja legenda, ez volt az első fa a Földön. Noé bárkájának alapanyaga, a görögök és rómaiak szerint Ámor nyila, Jupiter jogara, Herkules amulettje is ebből készült, sőt Salamon templomának oszlopai is.
Talán inkább a ciprus ‘halhatatlanságára’ vonatkozik minden utalás: sempervirens = örökkön élő. Tűz és víz nem befolyásolja létét, a romlatlanság, igazságosság, hűség, erő és alkalmazkodóképesség szimbóluma.
A ciprusról olvashatunk Hésziodosz az Istenek születése című művében. Küparisszosz (Ciprus) egy tragikus véletlen folytán szent szarvasát halálra sebezte, ezért az ifjú azt kérte az istenektől, hogy egész életében gyászolhassa szarvasát. Így változott át fává, a bánat és gyász fájává. A csodás sziget, is Ciprus e csodás örökzöldről kapta nevét. Az ókorban a pergameneket, papiruszokat ciprusolajjal kezelték, a kötszereket ezzel impregnálták a halottak balzsamozásakor. Gyógyszerként és tisztító füstölőként is használták. Az antik Rómában, ha egy házban meghalt valaki, cipruságat adtak a családtagoknak, tudván, hogy segít elfogadni a megváltoztathatatlant, támogatja az elengedést. Szerte Európában ma is ciprussövény veszi körbe a temetőkerteket, őrt állva e világ és túlvilág között.
“Még egyszer mondom, meghalok. De bennem van záloga a szerelemnek... ah, annak a kevés szerelemnek!... amellyel engemet szerettél, Morellát. S amikor szellemem elköltözik, élni fog a gyermek: a tiéd és az enyém, Morelláé. De napjaid bú napjai lesznek; a bánaté, mely legtartósabb az érzelmek között, mint a ciprus a legszívósabb fa a fák között. Mert boldogságod óráinak vége, örömöt nem lehet kétszer aratni egy életben, mint Paestum rózsáit kétszer egy esztendőben.” Edgar Allan Poe: Morella (fordította: Babits Mihály)
A ciprus az áramlás olaja, a változásé, mely életünk fejlődésének kulcsa. Segít elfogadni a szükséges változásokat, sőt annak a megkülönböztetésében is támogat, hogy miféle változásra van szükségünk lelki növekedésünk szempontjából. Nem engedi a stagnálást, ahogy szervezetünk keringésének akadálytalan működését segíti, úgy nyit ki a szeretet és harmónia áramlása előtt is.
Nyugtalanság és túlhajszoltság, érzelmileg megterhelő helyzetekben erős támasz, legyen szó gyászról vagy párkapcsolat felbomlásáról. A ciprus megtanít rá, hogyan higgyünk az élet körforgásában. Jól jöhet a maximalizmus, kontrollkényszer, félelmek, merevség enyhítésében és a rugalmasság, hit és adaptáció támogatásában. Biztonságot és vigasztalást nyújtó illata támogat a veszteség feldolgozásában és erőt ad az elakadt energiák újraindításában.
Párologtasd, inhaláld tenyérből, dörzsöld a torok csakra területére, a mellkasodra. Keverd bergamottal, szantálfával, fenyőkkel, citrommal, naranccsal!
“A ciprus igy beszélt:
Hiúság bántja lelketek!
Én a víz partira
S a bérc ormára nem megyek!
A kertben dús virág
Borít el ágat és bogot, -
Onnét kiköltözém,
Mert a ciprus nem boldog ott.
Miért választanám
A boldog, a magas helyet?
A fenyves egyre zöld,
A nyárfa tapsol és nevet...
Gyönyört nem ismerek...
A fájdalom velem rokon;
Legjobb lesz énnekem;
A temetőn, sirhalmokon.
S ha lesz boldogtalan,
Kit senki nem szán, nem sirat;
Reá borúlok én...
Sirjára hajtva ágimat!”
Tompa Mihály: Ciprus (részlet)
